Holotrop légzés

A holotrop légzés™ alapelve, hogy a gyógyulás belülről jön, így egyedül a légző képes meggyógyítani saját magát. A holotrop facilitátoroknak feltétel nélküli bizalma van ebben. A facilitátorok se nem gyógyítók, se nem terapeuták ebben a folyamatban, hanem leginkább a bábákhoz hasonló segítők, akik csak támogatják azt a folyamatot, melyet a légző belső bölcsessége irányít. A holotrop légzésen való facilitálási munka nagyon jó gyakorlása a „nem tudásnak”. Grof egyszer azt mondta, hogy pont azért tart a facilitátor képzés minimum két évig, mert ennyi idő szükséges ahhoz, hogy az ember rádöbbenjen, hogy valójában milyen keveset tud.

A holotrop légzés sok szempontból hasonlít a sámánizmusra: a résztvevők ennél a módszernél is egy (belső) utazásra indulnak egy kitágult tudatállapotban, gyógyulás céljából. Utazásukat mind a két módszer esetebén erős zenei aláfestés kíséretében teszik. Ugyanakkor számos különbség is van a két módszer között. Először is, a sámánutazásokkal szemben a holotrop légzésen nincs semmiféle „térkép” az utazáshoz, nem kell elképzelniük egy bejáratot a sámán világba és azon végig menniük, és nem cél, hogy egy előre kiválasztott témával menjünk bele a légzés folyamatába. A sámánutazásokon egy erőállat vagy spirituális vezető megtalálása nagyban segíti a belső munkát, hiszen ők a sámán világot jól ismerő figurák. A holotrop légzésen a spirituális élmények teljes tárháza elérhető minden résztvevő számára, ideértve spirituális hagyományokhoz köthető és hagyományokhoz nem tartozó élményeket is.

Természetesen találkoztunk olyan esetekkel, amire egy külső szemlélő azt mondhatná, hogy az illető „rászokott” a holotrop légzésre, de fontos megjegyeznünk, hogy ez általában olyan esetekben és pont azért történik, mert sokan pszicho-spirituális krízis állapotában találnak rá a holotrop légzésre, utolsó próbálkozásként. Ilyen helyzetben az intenzív belső munka nemcsak hasznos, hanem elengedhetetlen, amely folyamatnak teret és időt kell engedni. Az is előfordulhat, hogy egy bizonyos ideig ezek a belső folyamatok teljes prioritást kell, hogy élvezzenek az élet más dolgaival szemben. Vannak, akiknek az életében a holotrop légzés műhely jelenti az egyetlen olyan helyet, ahol igazán önmaguk lehetnek, és ahol teljes mértékben kiengedhetik a bennük tomboló energiákat. Mások a holotrop légzést spirituális gyakorlatként értelmezik, mint egy meditációs elvonulást, és igyekeznek évente legalább néhányszor részt venni légzés műhelyeken.

Sokszor tapasztaltuk, hogy a holotrop műhelyen először résztvevők nagyon konkrét elképzeléssel érkeznek azzal kapcsolatban, hogy milyen tapasztalásaik lesznek vagy milyen tapasztalatokat kell megélniük a légzés során, mintha csak a terapeutájuktól kapott instrukciókkal érkeznének. (Olyan esettel is találkoztunk, amikor a légző terapeutája a kliens testéről rajzolt egy térképet, lokalizálva, hogy hol van a kliens „problémája”, s ő ezzel az iránymutatással érkezett). Azonban lehetetlen előre látni, hogy a holotrop légzésen mi fog felszínre jönni a légzőben, és nincs egy „helyes” sorrendje sem a különböző élmények megtapasztalásának. Erre hívják fel a figyelmet a facilitátorok is a műhely során, újra és újra: engedjük el az elképzeléseinket és hagyjuk, hogy meglepődjünk, ahelyett, hogy az akaratunkkal próbálnánk irányítani, hogy mi történjen. A belső bölcsességünk fogja eldönteni, hogy az adott alkalommal milyen témát járunk körbe, milyen gyógyulási folyamaton megyünk keresztül és milyen tanulságokat kell levonnunk.

A holotrop facilitátorok képzésének része a testmunka alkalmazásának helyes elsajátítása. A testmunka során alkalmazott technikát „fókuszált energia felszabadításnak” szoktuk nevezni. Ezt a technikát sokan összekeverik a bodyworkkel, mely egy más típusú testmunka. A fókuszált energia felszabadításban való segítséget a légzőknek maguknak kell kérnie a facilitátoroktól. Ez történhet a légzés alatt, vagy annak a végén, és általában akkor szokták kérni az ezzel való munkát a résztvevők, amikor azt érzik, hogy megakadtak, földeletlenek, vagy az az érzésük, hogy a folyamatuk még nem fejeződött be.

Természetesen előfordulhat, hogy valakinek testen kívüli élménye van a holotrop légzésen, de általánosságban véve kifejezetten a testben megélt folyamatok jellemzőek erre a módszerre. Pont a módszer testfókuszáltsága miatt is ilyen hihetetlenül hatásos, hiszen a légző egy matracon fekszik, a légzőtársa a közelében ül és vigyáz a testi épségére, így a légző testének megvan az a lehetősége és szabadsága, hogy ebben a biztonságos környezetben kifejezze azt, amit ki kell fejeznie. Ez egy meditációs elvonuláshoz képest, ahol előírják, hogy milyen legyen a meditáló testtartása, egy szögesen ellentétes gyakorlat a test szempontjából. A holotrop légzésen adott annak a szabadsága, hogy bármilyen lehetséges módon kifejezd magadat, pontosabban, hogy megengedd a tudatalattidnak, hogy kifejezze magát fizikailag. Tehát a légzőknek teljes mértékben testben megélt vagy testet öltött spirituális élménye lehet, melyet a szokástól eltérő módon teljes mértékben ki is fejezhet. Nem találkoztunk más olyan módszerrel, mely a transzcendens és immanens, spirituális és fizikai valóságokat ilyen hatékonyan tudja ötvözni.

Bármilyen drámai élmény után fennáll annak az esélye, hogy az illető utána „földeletlen” lesz, akár egy meditációs elvonulás után, de még egy terápiás ülést vagy masszázst követően is. A mély szinteken végzett belső munka gyakran felkavaró, melynek a mindennapi életünkbe való integrálása időbe telik. Pontosan emiatt többnaposak a holotrop műhelyek, sokszor bentlakásos formában, de minimum egy egész naposak. A bentlakásos műhelyek igazán mély munkát tesznek lehetővé, és elég időt biztosítanak ahhoz, hogy egy kerek, teljes élménye lehessen a légzőknek. A facilitátorok gondoskodnak arról, hogy mindenki kellően földelten hagyja el a műhelyt, és az elvonulás után is elérhetőek maradnak a résztvevők számára, igény esetén további támogatást is nyújtanak. Annak érdekében, hogy a kliens megfelelő támogatást kapjon élményei integrálásában, a facilitátorok javasolhatnak neki egy jó terapeutát is (és fordítva: a terápia kiegészítéseként sok terapeuta javasolja kliensének, hogy menjen el holotrop légzésre).

A transzperszonális pszichológia kezdeti időszakaszában széleskörűen használták a „módosult tudatállapot” kifejezést, de mivel ennek a szókapcsolatnak az abnormálisra vagy patológiásra utaló konnotációja is van, ezért ezt ma már kevésbé használják. Helyette a „kitágult tudatállapot” használatos, amely értékítéletmentesebb kifejezés. Stanislav Grof sokszor ezeket az tudatállapotokat egyszerűen „holotropikusnak” hívja, melynek jelentése: a teljesség felé tartó. A holotrop légzés tehát megnyitja és elérhetővé teszi azt a kitágult tudatállapotot, melyben a teljesség felé haladhatunk.

Terapeutaként és holotrop facilitátorként eltöltött évek alatt, illetve a saját belső munkának köszönhetően megtanultam, hogy mindannyiunkban vannak erőszakos érzések, vágyak és reakciók. A kérdés azonban az, hogy ezeknek mennyire vagyunk tudatában és mennyire tudunk ezekkel együtt dolgozni, ahelyett, hogy másra kivetítenénk őket, cselekedetben fejeznénk ki őket, vagy hagynánk, hogy átvegyék felettünk az irányítást.

Nagyon gyakori félreértés a holotrop légzéssel kapcsolatban, főleg Írországban, hogy ez a módszer csak traumafeldolgozásról szól. Ez az elképzelés azért is alakulhatott ki, mert Írországban a holotrop légzés gyakorlatának jelentős része a 90-es években történt, amikor az ország nagy változáson ment keresztül, és ekkor kezdett nyilvánosságra kerülni a szülők, tanárok, és egyházi személyek által elkövetett fizikai és szexuális bántalmazás ténye és témája. (Továbbá néhány terapeuta a 80-as években dolgozott a holotrop légzés sajátosan értelmezett formájával, anélkül, hogy részt vett volna Stan Grof képzésén.) A terapeuták egy olyan légkörben próbálták segíteni az áldozatokat a traumafeldolgozásban, amikor a társadalom egyálalán nem volt sem befogadó sem támogató a témával kapcsolatban. A holotrop légzésre általában pont azok az emberek jöttek el, akik kifejezetten nehéz helyzetben voltak: súlyos depresszióval, érzelmileg nagyon felfokozott vagy erősen megrekedt állapotban, és általában ezek az azok emberek voltak, akik a legsúlyosabb traumákat szenvedték el. A terapeuták azért tanácsolták nekik a holotrop légzést, mert nem javult az állapotuk, vagy mert a terapeuták nem tudták megfelelően kezelni és támogatni a kliens intenzív folyamatát. A fenti tényezők mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy torz kép alakuljon ki Írországban a holotrop légzéssel kapcsolatban.

A holotrop légzés kétségkívül lehetővé teszi, hogy a résztvevők mély tapasztalatokat éljenek meg, és bizonyos szempontból katalizálja is azokat. De a légző az, akinek a kezében van az irányítás a légzés szabályozása által, mely a folyamat mélységét is meghatározza. Senkit sem kényszerítenek arra, hogy mélyebbre menjen, mint amennyire szeretne.